Főoldal Látogatóknak
Ózd - A város fejlődése PDF Nyomtat Email
Tartalom
Ózd
A város fejlődése
Gazdaság
Városüzemeltetés
Infrastruktúra
Egészségügyi és szociális intézmények
Oktatás, kultúra
Sportélet
Civil társadalom
A város kapcsolatai
A település értékei

A mai Ózd városnak nevet adó Ózd község létrejöttétől kezdve a XIX. század közepéig, a vasgyár megépítéséig mint jelentéktelen kis mezőgazdasági település élte mindennapjait. A legrégibb időtől Borsod vármegyéhez tartozott. 1885. január 1-jétől járási székhely lett, melyhez 25 községet osztottak be. 1927-ben minősítették nagyközséggé. A folyamatos fejlődés következtében Ózd összeépült a szomszédos falvakkal, ezért a Magyar Királyi Belügyminisztérium a 6663/1939.II./V.III/b. számú utasításával 1940. január 1-jétől Ózd, Bolyok és Sajóvárkony községeket egyesítette Ózd nagyközség néven. Ekkor 21 421 lakosával egyszerre az ország legnépesebb községei közé emelkedett. Az egyesített Ózd egyre inkább a táj kereskedelmi és közigazgatási központjává vált. Képviselő-testülete 1946-ban majd 1947-ben ismételten kérte a település várossá nyilvánítását. A Belügyminiszter az 1948. október 13-án kiadott 181518/1948. (111. 03.) BM M. számú rendeletével 1949. január 1-i hatállyal megyei jogú várossá nyilvánította Ózdot. 1950-ben járási tanácsú város, 1954-ben járási jogú város besorolást kapott.

Ózd szerepe tovább nőtt 1979-ben, amikor további öt községet csatoltak Ózdhoz: Centert, Hódoscsépányt, Susát, Szentsimont és Urajt. 1984-ben megszűnt a járási közigazgatási rendszer s ekkor Ózd jogállása megkülönböztető jelző nélküli városra változott, kiszélesedett hatáskörrel. A városkörnyéki közigazgatás révén 1990-ig Ózdhoz mint városkörnyék 26 község tartozott. Az 1990. évi önkormányzati választásokat követően Ózd a közigazgatási feladatok ellátásában körzetközponti szerepet kapott. A 2004-ben megalakult Ózd Kistérség Többcélú Társulásban vezető szerepkört tölt be, valamint a társulás munkaszervezési feladatait is a hivatal végzi.

Ózd város állandó lakossága 2005. január 1-jén 40 508 volt. A lakosok száma egyrészt a település-összevonások révén gyarapodott, másrészt 1949-től az 1970-es évekig a nagyarányú betelepülés következtében növekedett, amelyet a kohászati üzemek gyors fejlesztése okozott. A vasgyártás visszafejlesztése miatt 1985-től a lakosság fogyni kezdett, majd az 1990-es évek elején a csökkenés lassult, illetve megállt, amely döntően az el- és az idevándorlók megközelítően azonos számával magyarázható. Jelentős változást csak Farkaslyuk 1999-es leválása okozott.

Ózd lakossága 1949-től több, máig ható fluktuációs folyamatot élt át, illetve él meg. A dunaújvárosi kohászatot az 1950-es években túlnyomórészt ózdi munkások családos áttelepítésével indították be. Az eredeti, több generációs ipari tradícióval rendelkező munkásdinasztiák helyére a növekvő munkaerőigény kielégítésére munkáshagyományokkal nem rendelkező szabolcsi, nyírségi réteg jött a térségbe. Számottevő azoknak az ózdi születésű, a tanulmányaik elvégzése után másutt sikeres pályát befutó értelmiségiek száma, akik a családi hagyományokat megszakítva máshol és más tevékenységet folytatnak.

Az 1846–47-ben Ózd község északi határában, a Hangony-patakhoz közeli területen megépült vasgyár közvetlen-közelében 1870–1897 között munkáskolóniákat létesítettek. Az 1900-as évek elején újabb lakások építése vált szükségessé. Kialakult Ózd község közigazgatási vezető szerepe, üzletközpontja, három templom, általános iskola, tanonciskola, majd később kórház és gimnázium épült a területén. A gyár folyamatos korszerűsítése és a II. világháborúig terjedő időszak építkezései következtében a központi területet az ipartelep foglalta el. Az úthálózat a gyár körül kialakult körgyűrűre szerveződött, ide csatlakozott be a Bánréve felől jövő főút és innen ágaztak ki sugárirányban a településközpontok felé vezető utak. A legfontosabb forgalmi csomópont a Vasvár út elején lévő „Gyújtó” elágazás volt.

A fejlődés fordulópontját jelentette a már egyesített Ózd nagyközség várossá nyilvánítása. A Béke-telepen, majd folytatásaként az Újváros téren 1952 és 1980 között 2842 lakás készült el vezetékes gázzal és nagyrészt távfűtéssel ellátva, emellett iskolák, óvodák, művelődési ház, öregek-fiatalok háza, étterem és üzletek létesültek. A négyszintes épületekben és nyolcemeletes toronyházakban mintegy 12 000 fő lakik. Napjainkban is ez a város legnagyobb területű és lélekszámú egybefüggő blokkházas beépítésű lakóterülete. Ehhez kapcsolódva 1952–57 között megépült a stadion, majd itt alakították ki a város szabadidő centrumát is, a pihenést, kikapcsolódást szolgáló szabadidőparkkal és csónakázótóval. 1982-ben megnyílt a hidegvizű strand szép természeti környezettel, mellette 1990-ben alakították ki a kempinget, amelyet 1994-ben fejlesztettek a mai szintre, így 500 férőhelyével és ötszobás panzió jellegű vendégházával várja a pihenni vágyókat. 1969-től a régi Vasvár területén, a Malom úttól a Gyújtó sarokig kialakult a város korszerű igazgatási és kereskedelmi központja.

A város belső részeinek fejlesztésével párhuzamosan a domboldalakban, kisebb mellékvölgyekben kertes, családi házas beépítésű területek alakultak ki. Az 1979-ben Ózdhoz kapcsolt falvak központjainak településszerkezete napjainkig alapvetően nem változott, közülük Hódoscsépány, Szentsimon és Uraj családi házas beépítéssel teljesen egybeépült a várossal, Susát és Centert részben mezőgazdasági művelésű, részben erdős terület választja el a szomszédos beépített városrészektől.